Elhunyt Ferenc pápa

Húsvéthétfőn reggel Róma püspöke, Ferenc, visszatért az Atya házába.

Hányan választják meg az új pápát, és kik azok? Mik a konklávé szabályai? Hogyan alakult a történelem folyamán? Melyik volt a leghosszabb, és melyik a legrövidebb? Mi köze volt hozzájuk Ferenc Józsefnek? Ki volt az első konklávén részt vevő magyar? Itt a Mandiner konklávé-kisokosa!
A pápaválasztás mindig kivételes esemény, ilyenkor sűrűn repkedek a félig, vagy annyira sem ismert fogalmak, amelyeket a bennfentesek magabiztosságával szoktak leközölni újságírók, noha maguk sem mindig ismerik azok jelentését, vagy éppen a folyamatot magát.
Ezt is ajánljuk a témában
Húsvéthétfőn reggel Róma püspöke, Ferenc, visszatért az Atya házába.
De lássuk, hogyan is folyik le ez az egész.
A konklávén, amit a Sixtus-kápolnában kell tartani, részt kell vennie minden bíborosnak, aki a pápa halálának napjáig nem töltötte be a 80. életévét. A többiek nem vehetnek részt.
A bíborosi kollégium a pápa tanácsadóit takarja, lényegében a Szentszék szenátusát. A középkorban 20-40 fős volt a testület, mely az előző évszázadokban fokozatosan felduzzadt. Jelenleg 252 tagja van, akikből 135-en vannak nyolcvan év alatt, azaz ők vehetnek részt a konklávén, de elvileg nem csak maguk közül választhatnak.
A konkávé elkezdésével legalább két hetet várni kell, de legkésőbb a pápa halálát követő huszadik nap el kell kezdődnie. Az első nap délelőttjén tartják a pápa megválasztásáért, azaz Pro eligendo Pontifice szentmisét, melyet a bíborosi kar vezetője, azaz dékánja celebrál, aki jelenleg a 91 éves Giovanni Battista Re olasz bíboros, aki koránál fogva nem lesz jelen a konklávén, ezért magát a konklávét Pietro Parolin államtitkár bíboros fogja vezetni.
A legfiatalabb diakónusbíboros sorshúzással kiválaszt kilenc bíborost: három szavazatszedőt, három revizort és három beteglátogatót (akik elmennek az esetleg ágyhoz kötött bíborosok szavazataiért). A szavazólap tetején ez a felirat olvasható: „Eligo in Summum Pontificem”, azaz: „Pápának választom”. Ez alá írják a szavazók az általuk preferált bíborostársuk nevét.
Tartózkodni nem lehet.
Az első nap egy szavazás van, a továbbiakon délelőtt is kettő és délután is kettő. XVI. Benedek 2007-es rendelkezése szerint a kétharmados, minősített többséghez ragaszkodni kell, de 30 forduló elteltével, a konklávé 11. napján már csak a két legtöbb szavazatot kapott bíboros közül lehet választani, akik ekkor már nem szavazhatnak.
A szavazólapokat a kápolna hátsó sarkában lévő kályhában égetik el.
és idővel megjelenik a Szent Péter bazilika balkonján a bíborosi kar protodékánja (a bíborosok három rendjéből – püspöki, diakónusi, presbiteri – a diakónusi rend legrégebb óta bíboros tagja), Dominique Mamberti marokkói születésű francia bíboros, hogy bejelentse:
„Annuntio vobis gaudium magnum: habemus papam! Eminentissimum ac reverendissimum dominum, dominum [keresztnév] Sanctæ Romanæ Ecclesiæ cardinalem [vezetéknév], qui sibi nomen imposuit [pápai név].”
Magyarul: „Nagy örömhírt mondok nektek: van pápánk! Őeminenciája és őméltósága [keresztnév] úr, a Szent Római Egyház [vezetéknév] kardinálisa, aki magának a [pápai név] nevet választotta.”
XVI. Benedek pápa 2013 február 11-én bejelentett és 28-ától érvényes lemondása után a március 12-13-án tartott konklávé az ötödik szavazási körben járt sikerrel. Ferenc pápát az akkor 207 fős bíborosi testület 115 nyolcvan év alatti tagja választotta meg. Egyébként 117-en voltak, de ketten nem jelentek meg: Julius Darmaatmadja indonéziai bíboros a szeme romlása miatt, és Keith O'Brien skót bíboros az ellene felhozott molesztálási vádak miatt.
A legfiatalabb bíboros a maga 52 évével Erdő Péter volt a választók közül.
Ekkor történt egy malőr is: az olasz püspöki kar kiadott egy közleményt, amelyben Angelo Scola milánói érsek pápává választásához gratulált, majd negyven perccel később korrigáltak.
Ferenc pápát 2013. március 19-én iktatták be pápai hivatalába, római püspöki székét pedig április 7-én foglalta el.
XVI. Benedek 2005-ös megválasztásakor a bíborosok április 18-én vonultak be a Sixtus-kápolnába. Az akkor 183 tagú bíborosi testületből ekkor is 117-en voltak 80 év alatt, de kettejük távol maradt: Jaime Lachica Sin fülöp-szigeteki és Adolfo Antonio Suárez Rivera mexikói bíboros, mindketten egészségügyi okokból. Joseph Ratzingert másnap, a negyedik szavazási körben választották meg.
Ugyanazon a napon este 20 órakor szállt fel először a fekete füst a Sixtus-kápolna kéményéből. Fekete volt a füst másnap délelőtt is, a pápa megválasztását jelző fehér füst 19-én 17 óra 56 perckor szállt fel. Jose Bergoglio buenos airesi érsek, azaz Ferenc pápa megválasztását Jean-Louis Tauran francia bíboros, akkori protodékán jelentette be.
A pápaválasztás máig hatályos szabályainak jó részét először II. Miklós pápa fektette le 1059-ben, In Nomine Domini dektérumával. Eszerint először a helyi bíborosok vitatják meg, ki lehetne a pápa, lehetőleg a helyi papság soraiból, majd csatlakoznak hozzájuk a távolabbról származó bíborosok is, végül a hívő nép jóváhagyja a választást.
Ekkor még egyhangúságot követeltek a szabályok, azaz mindenkinek el kellett fogadnia a jelöltet.
Az 1139-es Lateráni Zsinat viszont a népet annak könnyű befolyásolhatósága miatt kizárta a folyamatból.
A kétharmados szabályt III. Sándor pápa vezette be 1179-ben, eltörölve az egyhangúság követelményét, ami addig lehetetlenül hosszúra nyújtotta a pápaválasztásokat.
A hosszúra nyúlt procedúrák miatt 1241-től bezárták a bíborosokat.
A leghosszabb konklávé az 1268-1271 közötti viterbói konklávé volt, mely 33 hónapon keresztül ülésezett, és részt vett rajta az első magyar bíboros, Báncsa István is.
Az ekkor megválasztott X. Gergely pontosabban szabályozott, hogy legközelebb a választó testület elkerülje a bonyodalmakat.
A II. Lyoni Zsinat 1274-es Ubi periculum konstitúciója értelmében ott kellett a bíborosoknak összegyűlni, ahol a pápa meghalt, mégpedig tíz nap elteltével.
Egy osztatlan teremben kellett tanácskozniuk, az ételadagjaikat pedig folyamatosan csökkentették. A nyolcadik naptól kezdve csak kenyeret és vizet kaptak.
Később rögzült a konklávé helyszíneként a Sixtus-kápolna, bár 1800-ban Velencében gyűltek össze a bíborosok, négy konklávét pedig a pápa főrezidenciáján, a Quirinale-palotában tartottak.
A 16. századtól informálisan rögzült az uralkodói vétójog, amit egy-egy koronabíboros jelentett be, jelezvén, hogy királya nem támogatja valamely bíboros megválasztását. Ezt az egyházi kánonjog sosem ismerte el, de politikai realitásként sokáig elfogadták a pápaválasztók.
Utoljára 1903-ban vétózott Ferenc József. Ekkor Jan Puzyna krakkói érsek jelentette be, hogy a császár megvétózza Mariano Rampolla del Tindaro bíboros esetleges megválasztását.
Ezután X. Piusz pápa kiközösítés terhe mellett tiltotta meg a bíborosoknak az ilyesfajta kívánságok közvetítését.
VI. Pál két dolgot módosított. Először is 1970-ben kizárta a nyolcvan év feletti bíborosokat a választók közül, úgymond megkímélvén őket eme súlyos döntés felelősségétől. Másodszor pedig 1975-ös Romano pontifici eligendo apostoli konstitúciójával 120 főre emelte a választókorú bboríosok létszámát.
Ezután jött II. János Pál már említett, 1996-os Universi Dominici gregis apostoli konstitúciója, mely hivatalosan is eltörölte a közfelkiáltással és kompromisszummal való választás régóta nem használt elvi lehetőségét. Emellett megerősítette a kétharmados szabályt azzal, hogy a 30. szavazási forduló után egyszerű többség is elég. Ezt „csinálta vissza” utóda, XVI. Benedek azzal, hogy a 30. forduló után csak a két elsőre lehet szavazni, közülük kell megkapnia valakinek a kétharmadot.
Azaz Ferenc pápa utódának megválasztásához minimum 92 szavazatra van szükség.
(A cikk megírásához felhasználtuk Érszegi Márk Aurél kánonjogász Pápa, Szentszék, Vatikán című kötetét – Szent István Társulat, 2014.)
Fotó: A L'Osservatore Romano által közreadott képen az új egyházfő megválasztásáért (Pro Eligendo Romano Pontifice) miséznek a bíborosok a vatikáni Szent Péter-bazilikában 2013. március 12-én, mielőtt megkezdődik a konklávé a sixtusi kápolnában.
Ezt is ajánljuk a témában
A pápaválasztás misztikuma eddig viszonylag rejtve volt az átlag halandó előtt, de az utóbbi időben kapunk némi betekintést. A Konklávé is ezt biztosítja, de nem biztos, hogy örülünk neki.
Fotó: MTI/EPA/L’Osservatore Romano